Stopper

Szimulálom, hogy élek,
listázom a hétköznapi szépet.
Megmérem majd, hogy mennyit voltam ébren.
Apró dolgok, kimondhatatlanok, azok, amikor magam vagyok,
a kacagó-ölelő- szerető pillanatok, szelet- Mennyországok.
Meg a régen átélt Poklok,
azokból tanulságot kovácsolok.
(próbálkozom)
Fejtem az ok- okozatot.
Túl sok dologhoz sajnos kicsi vagyok.
Apró tollpihéket kergetek a szélben,
hogy később legyen paplanom.

éji pársorosak avagy, tolerálhatóuniverzumot!

Válság

Az elnök eteti a Tamagoccsit,
Míg a világ fele éhen-veszik.
Dühít a hazaszeretet, s a hír,
Happy nation is here!!!

Érz- elem

Hogy is tudnék aludni, mikor zöld és piros
szentjánosbogarak
épp a fejemben cikáznak.... ?

Te

Meghaladod a haladó szinted.
Minden sejtem remeg,
Emléked pereg,
Veled lenni remek!

Elnézést!

Bocs, csak elborult az agyam! :(
(egy életre)
:)

Fekete

Úgy érzem magam, mintha Stockholm szindrómás* kávégépek kergetnének,
csak mert nem kívántam nekik nyálkifolyós szép álmokat. Elérnének, széttépnének,
fejemet a falba vernék, elhagynának, rám csapnának, kimosnának, szárítanának,
vasalóval égetnének, a vállfára kitűznének, infúziót beadnának, várnák, hogy kiájuljak,
hogy lassan (de biztosan) minden levegőt kifújjak, aztán csendben ott hagynának...
Hiányolnám, visszamennék, megcsókolnám és kérnék még egy eszpresszót tejjel. Ők meg szelíden pénzre várnak.

*A Stockholm-szindróma egy stockholmi túszdrámáról kapta a nevét. Lényege, hogy a túszok – és a kiszolgáltatott helyzetben lévő emberek általában – szeretetet kezdenek érezni kínzóik, rabtartóik iránt.

Kávé előtti kóma

Réku hazajön.
-Szia:)!
-Szia:)! Olvastad a cetlit? A kávégépre tettem:)...
-Á, nem, még nem keltem fel... De édi vagy, köszi:)).
-Később vissza kell mennem.
**közben melegszik az étel***
-Ok, mikróval mész?
- Igen, Lilla, maxival.
:))

ma nem!

Nincs bajom az emberekkel.
Kivéve, hogy mozognak,
esznek, meg szuszognak,
és hangosan mondanak.
Hogy felvívnak, nem hívnak.
Hallgatnak. Szeretnek.
Gyűlölnek.
Kötekednek, kérdeznek,
mikor a legkevésbé
van kedvem válaszolni.
Ma hagyjanak és kész.
Nem vagyok otthon.
Ennyi.

Agykopás

Emlékeztem arra, ahogyan ködfátyolba burkolózik a világ,
(Ne legyünk könnyelműek, csak egy leheletnyi szegmentuma),
És hirtelen sötét lesz, elvész minden fény. Tálalva a trauma.
Közben pár régi kép a szinapszisokon magának utat vág.
Arra már nem, hogy eme jelenséggel együtt jár a zsibbadás,
kínos pillantások, hülye kérdések, meg az AZ iszonyatos fejfájás,
és meglehet, hogy az utólagos jókedv némiképp kárpótolna is,
ha az éhségemhez párosulna egy táskámba rejtett kis
(minél nagyobb inkább) adag frissen rakott tízórai.**

**Egyébként meglehetősen égő, amikor elsősegélynyújtás gyanánt emelgetik a lábad (nyáron),amikor te egy lenge, bő szoknyában vagy.
:))