Emlékeztem arra, ahogyan ködfátyolba burkolózik a világ,
(Ne legyünk könnyelműek, csak egy leheletnyi szegmentuma),
És hirtelen sötét lesz, elvész minden fény. Tálalva a trauma.
Közben pár régi kép a szinapszisokon magának utat vág.
Arra már nem, hogy eme jelenséggel együtt jár a zsibbadás,
kínos pillantások, hülye kérdések, meg az AZ iszonyatos fejfájás,
és meglehet, hogy az utólagos jókedv némiképp kárpótolna is,
ha az éhségemhez párosulna egy táskámba rejtett kis
(minél nagyobb inkább) adag frissen rakott tízórai.**
**Egyébként meglehetősen égő, amikor elsősegélynyújtás gyanánt emelgetik a lábad (nyáron),amikor te egy lenge, bő szoknyában vagy.
:))
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése