Jelentés

Jelentem a Prognózis kész van.
Jelenten én is kész vagyok.
Meg azt, hogy a szeptember hideg.
Főleg a vége. Az eleje, meg a közepe.
Jobb ha kussolok, nem kell több kóla.
Jelentem, dráma nélkül is megvagyok,
köszi. Támadnak az érzelmek. Fojtón.
Mintha itt nem is lennék otthon.
Mármint a Föld keskeny,tágabb értelemben
véve, a Marsról nézve, természetesen.
Inkább labdáznék most gondtalanul, három évesen.
...

ma nem történt semmi

Persze a semmi az egy univerzális kifejezés.
olvasni, aludni, és az ablak- fénynél megvillanó
röntgeneket nézegetni, este meg nem hiábavaló
dolgokról cseverészni. Zaj is volt,
kölykök kergetőztek, meg valaki füvet nyírt. Külön
-ben magamon kívül voltam asszem.
ezért nem történt semmi sem.

végre

Íme, a 134. napon megdobbant egy szív.
Megértem ezt is...
mondhatom, hogy én is!!!
Bár inkább üvölteném.
Önsajnálatból ennyi éppen
elég... Ettől függetlenül örülök.

Matek...

Lista. Kérdés. Válasz
szintén kérdéssel. De...
Nem tudom. Egyik bizonytalan.
Másik nem. Kettő pedig fanatikus.
Kivetnivaló és megtartani való
dolgok aránya egyező.
Akkor hány bodzafát kell ültetni?
És mennyi az esélye, hogy egy is megél?
-Segítsen már valaki!!!

sziv- kapitalizmus

Persze, most mondhatnám neked,
Hogy bocs, nem beszélhetek veled
Az érzelmekről, mert kismillió dolgom
van és a dialógusunk közben a lurkóm
leesik a lépcsőről, a zakuszka odakozmál,
a zöldségleves felforr, a rántottám
megég, az ananászos- csokis muffinkáim
meg túlsülnek. De döntened persze a világért
sem kell, megteszik azt helyetted mások, ahogyan
ez lenni szokott az emberek életében. Én
csak néhány lehetőséget vázoltam fel, mert
az én türelmem, határtalanul véges, mondhatni
abszurdum. Tolerálhatnál néha másokat is,
és ne szidnád az aurájukat, és őket pisis-
módjára. Hadd tegyék azt, amit szeretnének.
És, igenis, bevallom nekem szükségem van
stimuláló- gyorsító szerekre, most például
két csésze kávéra, mert nem telik havi húsz
millióm vitaminokra, bocs, összepréselt gyógy-
növény preparátumokra, melyeket hegyi mentősök,
vagy lakósok, méhecskék készítenék tradicionális
módszerekkel, ayurvédikusan. Inkább hallgatok a
szívemre.

éppcsak

Lejárt csoki- evő, izzadt pacsuli szagú
Agyfaló energiavámpírok,
Fragmaszonok, figyeljetek!
Csak nektek, most: Beintek!
Gyorsan ég a Karmám.
Odaláncolom magam a Fám-
hoz, többé őt nem bántjátok!

Befejezetlen jelenidő

Még nem késő, nyugtatja magát.
-De!
Mert itt valaki sérülni fog.
S a hatás- visszahatás elve alapján
...
(...csengés)
- Haló!
- Szia, én vagyok.
- Anyu gyere, egy leányka keres!
- Szia! Ki vagy?
- Boti. :)

Szövegkohézió

Azon röhögök még mindig!, hogy:
"Ide, ide, ide, aki párduc!!!"
Mert a múltkor sem stimmelt valami
belül: fájt a májam. Mint egy cipő,
elveszett fűzője úgy hiányzik
a hasonló- hasonlított viszonya.
Neked ez úgysem jelent semmit,
nekem értelmes, összefüggő szöveg,
amiben még statisztika is van. Az élet, maga.
S lám, ismét felkelt a Nap, s lemaradtunk róla.
Nem leszek bánatos többé, ígérem meg ötvenhatmillióhatszázharnincnégyezerötszáznegyvenegyedikszer.
(56.634.541.- szer)
Beszólt az Ananászkonzerv, a Tik-tak, meg a Mókus, na meg a Naiv.
Lementem.
-Köszi, jól vagyok.
-Szia.
-Neked is.

Jajjajj :)

(eszik)
(én is)
- Meg se szólalok, mert mindent leírsz.
...

És 3 perc 45 másodperccel lettünk öregebbek, miközben a Forever Young c. számot hallgattuk.

Vibráció

Ahogy Nick M. elővette hatalmas mókuskerekét, tudom miért írom ezt, mert ma ezt a szavat hallottam. Taknyos vagyok. Yeaaah, ez az élet. Érzem. Ölel. Ő. Hűha. Kabát se lenne a széken, meg semmi, ha nem lennék ilyen rendetlen, de ezen változtatni fogok. Tudom, mert érzelem van bennem. És, hogy ember vagyok, gondolkodó- okoskodó figura.Mert így születtem és ez az élet egyedi.

Jéghideg

Hideg kézzel ölellek most,
Mert fázom nagyon.
Mint a didergő király,
pedig még az alumínium
is megolvad körülöttem.
Csak bambulok hajnali négykor
s elképzelek egy hamutartó alakú csillárt,
amin a gödröcskék is látszanak,
ahová a cigit tenni szokás,
ha közben sziesztáznak, aztán
te meg hozzátetted, hogy fényből
lehetne imitálni a hamut. -De jó ötlet! mondtam.
Majd egy hatalmas szárított lepke formájú világító objektumot,
aminek gyönyörű a fénye.
De a kezem meg is fagyott a pillanat hevében.
Majd csendesen rád néztem, s elordítottam magam: GERAPPAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA!

Fény és tánckoreográfia

Rajzoltam a fényt, ahogyan ráesett egy épületre, s reflektora csíknak látszott a csillagfényes éjszakában. Az egész életemet ülve eltáncoltam. Születést, anyám karjában való csendes, békés ücsörgést, az első hintázós élményemet, meg az első iskolás napomat. Aztán az utolsót, igen!, az vidám volt... Majd különleges perspektívában éreztem, hogy élek, és ez jó. Láttam én már sok mindent. Odújából előbújó rókának is lehet örülni, ha az embernek van egy csomag csokis keksze.