Persze, most mondhatnám neked,
Hogy bocs, nem beszélhetek veled
Az érzelmekről, mert kismillió dolgom
van és a dialógusunk közben a lurkóm
leesik a lépcsőről, a zakuszka odakozmál,
a zöldségleves felforr, a rántottám
megég, az ananászos- csokis muffinkáim
meg túlsülnek. De döntened persze a világért
sem kell, megteszik azt helyetted mások, ahogyan
ez lenni szokott az emberek életében. Én
csak néhány lehetőséget vázoltam fel, mert
az én türelmem, határtalanul véges, mondhatni
abszurdum. Tolerálhatnál néha másokat is,
és ne szidnád az aurájukat, és őket pisis-
módjára. Hadd tegyék azt, amit szeretnének.
És, igenis, bevallom nekem szükségem van
stimuláló- gyorsító szerekre, most például
két csésze kávéra, mert nem telik havi húsz
millióm vitaminokra, bocs, összepréselt gyógy-
növény preparátumokra, melyeket hegyi mentősök,
vagy lakósok, méhecskék készítenék tradicionális
módszerekkel, ayurvédikusan. Inkább hallgatok a
szívemre.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése