2010. szeptember 5., vasárnap
Jéghideg
Hideg kézzel ölellek most,
Mert fázom nagyon.
Mint a didergő király,
pedig még az alumínium
is megolvad körülöttem.
Csak bambulok hajnali négykor
s elképzelek egy hamutartó alakú csillárt,
amin a gödröcskék is látszanak,
ahová a cigit tenni szokás,
ha közben sziesztáznak, aztán
te meg hozzátetted, hogy fényből
lehetne imitálni a hamut. -De jó ötlet! mondtam.
Majd egy hatalmas szárított lepke formájú világító objektumot,
aminek gyönyörű a fénye.
De a kezem meg is fagyott a pillanat hevében.
Majd csendesen rád néztem, s elordítottam magam: GERAPPAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése