2010. szeptember 5., vasárnap

Jéghideg


Hideg kézzel ölellek most,
Mert fázom nagyon.

Mint a didergő király,

pedig még az alumínium

is megolvad körülöttem.
Csak bambulok hajnali négykor

s elképzelek egy hamutartó alakú
csillárt,
amin a gödröcskék is
látszanak,
ahová a cigit tenni
szokás,
ha közben sziesztáznak, aztán

te meg hozzátetted, hogy fényből
lehetne
imitálni a hamut. -De jó ötlet! mondtam.
Majd egy hatalmas szárított lepke formájú
világító objektumot,
aminek gyönyörű a fénye.

De a kezem meg is fagyott a pillanat hevében.

Majd csendesen rád néztem, s elordítottam magam:
GERAPPAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése