2010. szeptember 14., kedd

Szövegkohézió

Azon röhögök még mindig!, hogy:
"Ide, ide, ide, aki párduc!!!"
Mert a múltkor sem stimmelt valami
belül: fájt a májam. Mint egy cipő,
elveszett fűzője úgy hiányzik
a hasonló- hasonlított viszonya.
Neked ez úgysem jelent semmit,
nekem értelmes, összefüggő szöveg,
amiben még statisztika is van. Az élet, maga.
S lám, ismét felkelt a Nap, s lemaradtunk róla.
Nem leszek bánatos többé, ígérem meg ötvenhatmillióhatszázharnincnégyezerötszáznegyvenegyedikszer.
(56.634.541.- szer)
Beszólt az Ananászkonzerv, a Tik-tak, meg a Mókus, na meg a Naiv.
Lementem.
-Köszi, jól vagyok.
-Szia.
-Neked is.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése