Emlékszel még?

- Az angyalok így néznek ki, mert mi láttuk.

Azok szép idők voltak... :)

"Now everywhere is war."

Vagyis legalább rám sem mosolyogtál.

Fényt.

Sötét van, és kora délután.
Mesterséges fény, láng
után nem vágyódik már
az a szív alakú tárgy ott,
a mellkasomban.
Nincs kedvem semmihez,
a világosság Nap nélkül, olyan ez.
Fronthatásra érzékeny, kipreparált
agyszelet, aki csak felejteni akarta
az életet.
Egyet akarok most csak:
Ölelj meg, szoríts, szeress, kacagj!

Stopper

Szimulálom, hogy élek,
listázom a hétköznapi szépet.
Megmérem majd, hogy mennyit voltam ébren.
Apró dolgok, kimondhatatlanok, azok, amikor magam vagyok,
a kacagó-ölelő- szerető pillanatok, szelet- Mennyországok.
Meg a régen átélt Poklok,
azokból tanulságot kovácsolok.
(próbálkozom)
Fejtem az ok- okozatot.
Túl sok dologhoz sajnos kicsi vagyok.
Apró tollpihéket kergetek a szélben,
hogy később legyen paplanom.

éji pársorosak avagy, tolerálhatóuniverzumot!

Válság

Az elnök eteti a Tamagoccsit,
Míg a világ fele éhen-veszik.
Dühít a hazaszeretet, s a hír,
Happy nation is here!!!

Érz- elem

Hogy is tudnék aludni, mikor zöld és piros
szentjánosbogarak
épp a fejemben cikáznak.... ?

Te

Meghaladod a haladó szinted.
Minden sejtem remeg,
Emléked pereg,
Veled lenni remek!

Elnézést!

Bocs, csak elborult az agyam! :(
(egy életre)
:)

Fekete

Úgy érzem magam, mintha Stockholm szindrómás* kávégépek kergetnének,
csak mert nem kívántam nekik nyálkifolyós szép álmokat. Elérnének, széttépnének,
fejemet a falba vernék, elhagynának, rám csapnának, kimosnának, szárítanának,
vasalóval égetnének, a vállfára kitűznének, infúziót beadnának, várnák, hogy kiájuljak,
hogy lassan (de biztosan) minden levegőt kifújjak, aztán csendben ott hagynának...
Hiányolnám, visszamennék, megcsókolnám és kérnék még egy eszpresszót tejjel. Ők meg szelíden pénzre várnak.

*A Stockholm-szindróma egy stockholmi túszdrámáról kapta a nevét. Lényege, hogy a túszok – és a kiszolgáltatott helyzetben lévő emberek általában – szeretetet kezdenek érezni kínzóik, rabtartóik iránt.

Kávé előtti kóma

Réku hazajön.
-Szia:)!
-Szia:)! Olvastad a cetlit? A kávégépre tettem:)...
-Á, nem, még nem keltem fel... De édi vagy, köszi:)).
-Később vissza kell mennem.
**közben melegszik az étel***
-Ok, mikróval mész?
- Igen, Lilla, maxival.
:))

ma nem!

Nincs bajom az emberekkel.
Kivéve, hogy mozognak,
esznek, meg szuszognak,
és hangosan mondanak.
Hogy felvívnak, nem hívnak.
Hallgatnak. Szeretnek.
Gyűlölnek.
Kötekednek, kérdeznek,
mikor a legkevésbé
van kedvem válaszolni.
Ma hagyjanak és kész.
Nem vagyok otthon.
Ennyi.

Agykopás

Emlékeztem arra, ahogyan ködfátyolba burkolózik a világ,
(Ne legyünk könnyelműek, csak egy leheletnyi szegmentuma),
És hirtelen sötét lesz, elvész minden fény. Tálalva a trauma.
Közben pár régi kép a szinapszisokon magának utat vág.
Arra már nem, hogy eme jelenséggel együtt jár a zsibbadás,
kínos pillantások, hülye kérdések, meg az AZ iszonyatos fejfájás,
és meglehet, hogy az utólagos jókedv némiképp kárpótolna is,
ha az éhségemhez párosulna egy táskámba rejtett kis
(minél nagyobb inkább) adag frissen rakott tízórai.**

**Egyébként meglehetősen égő, amikor elsősegélynyújtás gyanánt emelgetik a lábad (nyáron),amikor te egy lenge, bő szoknyában vagy.
:))

Koncert.

Tündérföldön szép az élet,
Egy sör, meg három tequila után.
Amúgy meg mindenhol szép,
Ahol van egy kis izgalom, szé-
dülés, és rendezetlen szívdobogás.
Vagy valami atom- mozgás,
mindent- csodának-látás.
A magány kedves fiú, kávét szokott hozni.
Hangok. Fény. Anatómi-

a.
Meg a színtiszta kémia, vagy tán kemikália.
Titok. Csendet!

missing

És ime, az elektronika világában,
amikor nett, meg mobil olyan természetes,
úgyis ellepi az embert a hiányérzet.
Ölelni akarlak, s közben a szemedbe nézni.
Nem, nem vagyok jól. Hiányzol. Lassan
magamra ismerek viselkedéstan órán.
Patológiai eset lennék? csakmert szoktam sírni....

Ma

Cseppenként folyt ki az agyam.

Álarc

Persze, mindig azon filozofálok, hogy
mi az, amit karmikus értelemben bevonzok.
Az igaz, hogy egy kocsmázás más neked és nekem.
Nem jelenti ugyanazt, mert a gondolataink szabadak.
Próbálom felfedezni, hogy mi a fene történik itt most.
Külső- belső, és más megannyi konfliktusok.
Meg a világot pókhálószerűen átszövő hazugságok,
kegyesek, vagy nem, egyre megy. Szaporítom én is.
Rám dől egyszer egy katedrálisnyi mennyezet.

Október

Mennyi rejtett félelmet sugall.
Erős vagy!, ezzel vigasztal-
om magam. Egyszerűen nem
hangzik legalább jól sem.

És te is hiányzol nagyon!

Jelentés

Jelentem a Prognózis kész van.
Jelenten én is kész vagyok.
Meg azt, hogy a szeptember hideg.
Főleg a vége. Az eleje, meg a közepe.
Jobb ha kussolok, nem kell több kóla.
Jelentem, dráma nélkül is megvagyok,
köszi. Támadnak az érzelmek. Fojtón.
Mintha itt nem is lennék otthon.
Mármint a Föld keskeny,tágabb értelemben
véve, a Marsról nézve, természetesen.
Inkább labdáznék most gondtalanul, három évesen.
...

ma nem történt semmi

Persze a semmi az egy univerzális kifejezés.
olvasni, aludni, és az ablak- fénynél megvillanó
röntgeneket nézegetni, este meg nem hiábavaló
dolgokról cseverészni. Zaj is volt,
kölykök kergetőztek, meg valaki füvet nyírt. Külön
-ben magamon kívül voltam asszem.
ezért nem történt semmi sem.

végre

Íme, a 134. napon megdobbant egy szív.
Megértem ezt is...
mondhatom, hogy én is!!!
Bár inkább üvölteném.
Önsajnálatból ennyi éppen
elég... Ettől függetlenül örülök.

Matek...

Lista. Kérdés. Válasz
szintén kérdéssel. De...
Nem tudom. Egyik bizonytalan.
Másik nem. Kettő pedig fanatikus.
Kivetnivaló és megtartani való
dolgok aránya egyező.
Akkor hány bodzafát kell ültetni?
És mennyi az esélye, hogy egy is megél?
-Segítsen már valaki!!!

sziv- kapitalizmus

Persze, most mondhatnám neked,
Hogy bocs, nem beszélhetek veled
Az érzelmekről, mert kismillió dolgom
van és a dialógusunk közben a lurkóm
leesik a lépcsőről, a zakuszka odakozmál,
a zöldségleves felforr, a rántottám
megég, az ananászos- csokis muffinkáim
meg túlsülnek. De döntened persze a világért
sem kell, megteszik azt helyetted mások, ahogyan
ez lenni szokott az emberek életében. Én
csak néhány lehetőséget vázoltam fel, mert
az én türelmem, határtalanul véges, mondhatni
abszurdum. Tolerálhatnál néha másokat is,
és ne szidnád az aurájukat, és őket pisis-
módjára. Hadd tegyék azt, amit szeretnének.
És, igenis, bevallom nekem szükségem van
stimuláló- gyorsító szerekre, most például
két csésze kávéra, mert nem telik havi húsz
millióm vitaminokra, bocs, összepréselt gyógy-
növény preparátumokra, melyeket hegyi mentősök,
vagy lakósok, méhecskék készítenék tradicionális
módszerekkel, ayurvédikusan. Inkább hallgatok a
szívemre.

éppcsak

Lejárt csoki- evő, izzadt pacsuli szagú
Agyfaló energiavámpírok,
Fragmaszonok, figyeljetek!
Csak nektek, most: Beintek!
Gyorsan ég a Karmám.
Odaláncolom magam a Fám-
hoz, többé őt nem bántjátok!

Befejezetlen jelenidő

Még nem késő, nyugtatja magát.
-De!
Mert itt valaki sérülni fog.
S a hatás- visszahatás elve alapján
...
(...csengés)
- Haló!
- Szia, én vagyok.
- Anyu gyere, egy leányka keres!
- Szia! Ki vagy?
- Boti. :)

Szövegkohézió

Azon röhögök még mindig!, hogy:
"Ide, ide, ide, aki párduc!!!"
Mert a múltkor sem stimmelt valami
belül: fájt a májam. Mint egy cipő,
elveszett fűzője úgy hiányzik
a hasonló- hasonlított viszonya.
Neked ez úgysem jelent semmit,
nekem értelmes, összefüggő szöveg,
amiben még statisztika is van. Az élet, maga.
S lám, ismét felkelt a Nap, s lemaradtunk róla.
Nem leszek bánatos többé, ígérem meg ötvenhatmillióhatszázharnincnégyezerötszáznegyvenegyedikszer.
(56.634.541.- szer)
Beszólt az Ananászkonzerv, a Tik-tak, meg a Mókus, na meg a Naiv.
Lementem.
-Köszi, jól vagyok.
-Szia.
-Neked is.

Jajjajj :)

(eszik)
(én is)
- Meg se szólalok, mert mindent leírsz.
...

És 3 perc 45 másodperccel lettünk öregebbek, miközben a Forever Young c. számot hallgattuk.

Vibráció

Ahogy Nick M. elővette hatalmas mókuskerekét, tudom miért írom ezt, mert ma ezt a szavat hallottam. Taknyos vagyok. Yeaaah, ez az élet. Érzem. Ölel. Ő. Hűha. Kabát se lenne a széken, meg semmi, ha nem lennék ilyen rendetlen, de ezen változtatni fogok. Tudom, mert érzelem van bennem. És, hogy ember vagyok, gondolkodó- okoskodó figura.Mert így születtem és ez az élet egyedi.

Jéghideg

Hideg kézzel ölellek most,
Mert fázom nagyon.
Mint a didergő király,
pedig még az alumínium
is megolvad körülöttem.
Csak bambulok hajnali négykor
s elképzelek egy hamutartó alakú csillárt,
amin a gödröcskék is látszanak,
ahová a cigit tenni szokás,
ha közben sziesztáznak, aztán
te meg hozzátetted, hogy fényből
lehetne imitálni a hamut. -De jó ötlet! mondtam.
Majd egy hatalmas szárított lepke formájú világító objektumot,
aminek gyönyörű a fénye.
De a kezem meg is fagyott a pillanat hevében.
Majd csendesen rád néztem, s elordítottam magam: GERAPPAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA!

Fény és tánckoreográfia

Rajzoltam a fényt, ahogyan ráesett egy épületre, s reflektora csíknak látszott a csillagfényes éjszakában. Az egész életemet ülve eltáncoltam. Születést, anyám karjában való csendes, békés ücsörgést, az első hintázós élményemet, meg az első iskolás napomat. Aztán az utolsót, igen!, az vidám volt... Majd különleges perspektívában éreztem, hogy élek, és ez jó. Láttam én már sok mindent. Odújából előbújó rókának is lehet örülni, ha az embernek van egy csomag csokis keksze.

El tudsz viselni?

amikor előző életbeli wicca papnős középkori sztorikat mesélek neked vagy amikor túlbuzgó egyetemi tanár módjára magyarázom a szimpatikus idegrendszer hatásmechanizmusát éjfél után pár órával mert a felhőkben mindent látni óceánból felkelő szívet, vagy lenyugvót, vagy nem tudom kacsacsőrűemlőst, birkát, sárkány- kutyát jeti lábnyomot banánnal a kézben de Te mit mondtál két másodperce nem tudom én se

El tudsz viselni?

nincs

milyen hosszú ez
az út ötszáz éve
megyek rajta
sehol egy ember
csak gyom
meg pajta
mindenütt
nem látni
a végét
s az elejét
már nem
anyu mi
ez a szívtemető
kurta kocsma
enyhet nem
ad semmi sem
nem létezik
most már csak
a vonat sípol
egyre hangosabban
végtelen sincs
minden véges
a hazugság
sose fékez
álomban leborotvált
szempillával
elém lépked
s felhangzik egy
nagy
sikoly

Tessék.

Nem mondtam, hogy ez könnyű,
bár lehet, hogy röhögök, de közben
a könnyem folyik. Mert egyesek, (nem
mutogatok ujjal), hitegetnek, vagy
mittomén milyen bajuk van. Hazugságnak
érzem az egészet. Van egy hatalmas szó,
ami Világot váltott már egyszer, de gége metszettként
hallgatnak vele, mert, hát AZT nem lehet csak úgy
mondani, én meg nem akarom ezzel magamat
áltatni. Sem altatni. Oszt kész, mert hagyom az egészet a búsba.
Figyelj, és tanulj!

U.I. Ezúttal nem lesz utóirat.

Vanilla -flavoured Shit!

mond
ta magyar
ul
ő
így
jobban
hangzik
gondoltam
én
csakhogy
beleköthessek
jel
ez a
sze- ret
etJ ele
értsdahogygondolod

Mentés másképp

Nem mentegethetsz valakit a végtelenségig,
mert ez legalább annyira elképesztő ötlet,
mint végigmenni buldózerrel a világ összes legyén,
vagy elcsúszni egy kanálnyi víz jegén...

Nem használt asztali parancsikon.

Nem dobhatok be valamit a Lomtárba, csak azért, mert pillanatnyilag nem kell.
Most például úgy érzem, hogy túlhevül a sok trójaitól a rendszer...
Mi is tesz engem boldoggá?! Egy fél liter olaj bolondító sercegése? Nem!
Az örökös zaj, a szikrát szaggató szeles- napos örvény? Eltévesztettem.
Esetleg, a napfény? Vagy egy új szoftver? Amitől boldog vagyok, nem ez.
A jó szó, a szándék, az összhang, a csend, némi zajjal fűszerezve...
Na meg a természet... De a legfőbb akkor is a Szeretet. Én nem harcolni akarok!

Országunk.

Mit vársz ott, ahol a közalkalmazott Hölgyikék
Pasziánszoznak, meg kávéznak egész nap,
Az úgynevezett paraszt, aki épp okos, nem halad.
S ha mégis, a lakkozott karmai miatt elírja a cetlit,
Ezeknek nem adnék egy fecnit...
De a 'csáját mereszti csak, s közben pofákat vág,
Ha csinálnia kell valamit. S ahol az elnök lánya,
A szilikonszájú maca, jelölteti magát az Európai
Parlamentbe, holott a saját nyelvét sem beszéli
Rendesen. Ahol a pénzt csak lopni tudják,
S a ráncosra dolgozott néninek csökkentik a nyugdíját.
Ahol a nép is olyan hülye, hogy a vonatból is dobálja
Kifele a szemetet. Nem kell ide hitel, csak egy varázspálca.

Más.

Azt mondod furcsa vagyok, csak azért,
Mert egy virágos mezőn aludnék,
a szabad ég alatt, s bámulnám az eget.
vagy, mert szerintem nem nekrofilia,
ha Nirvana, Queen, meg Marley koncertre
Mennék a legszívesebben, vagy, mert a szívem
mindig megesik minden kéregetőn, vagy, mert
gyerekmódra mindent elhiszek. De a kiskrapek
nem tehet arról, hogy nincs amit egyen... Én azt
mondom: -Legyen! Nem igazság, hogy nekem van ilyenem.
Na meg, ahány ember, annyi féle. Külön fajok, egyenként.
És, igen! Apróságok tesznek boldoggá, s szomorúvá ugynigy.
Mert ez a szélsőséges, folyton-borzos, jobbra- vágyós,
lány- lény néz vissza rám a tükörből, aki csak szeretni akar...

hiány

Ódon képkeret,
melyből a szegecsek
lassan lazulnak kifele
epednek ők is
mint belső rímek
alszanak a felszínen
s csak az látja,
kinek füle van.

Ne bándd, nem bánt! (posztmodern) Neked:*, Mókusluca

Ne bánjad, hogy benne vagyunk a slamasztikában,
S hogy a postán a nénik be vannak savanyodva, rafináltan,
S hatalmadban nem mindig áll, hogy egyedül vond le a konzekvenciákat.

És, hogy a barátnőd, az aktuális (én lennék), (sz)eszkimónak
épp nem nevezhető, bár télen, szolárium nélkül, elég túró-
Reklám, és a piát, meg egyéb nyalánkságokat nem veti meg,
valamint egyes esetekben még a szeme sem áll jól... (ferde és forog).

De nem bántana, mert körbeveszi egy fura, észveszejtő, észelvevő aura,
ami a hiányod, szereteted, és visszhangzó lépteid által van generálva.
Illetve, hogy a Taliban süketkedik általában, mert nem túl jó az akusztika.
De az Alcelaphus buselaphus (ejts. víziló) tartásáról nem nyilatkozik, mert
Nem akar férjhezmenni csak azért,hogy egésznap teheneket kelljen fejnie,

Ezt mondd meg Guztinak, mármint, hogy Nem esett a fejire.

In memoriam Petri György szeretettel

Na most már igazán Sári sem vigyorog Rajtad,
Esetleg a Másvilágon, ha megtaláltad...
Remélem Brezsnyevvel nem találkoztál a Mennyben,
Mert a húgyfoltos sliccből a Nagy Októberit, ebben

A mennyei környezetben kellene, hogy lássad.
Most már csakugyan utána vagy, a vékony lánnyal,
Ha Ő is mindenesetre: halott, újra átélheted
a cigarettázás örömét, dicsérvén a költészetet...

Mindenesetre elérted a célod,Vagy nekem, balgatag
Olvasónak egy személy, ha, hatalmam van eme Arculat-
Ot csodálni egy hónappal a tíz éves évforduló előtt:
Amikor, a kedves, kissé ütődött fickó, a Halál meglőtt.

Mindenesetre, jó lenne Veled személyesen találkozni...

Nincs amit ünnepelni...

Effektíve semmi értelme az egésznek. A neheze úgyis csak most jön igazán. Bár azt mondják könnyű feladat, Stressz- faktornak éppen elég... Szivás a szabad- akarat, rohadtul nagy szívás. Mert úgy van, és amúgy Sem mindig tehetem azt, amit szeretnék. El Kell jutni arra a szintre, ahol már béke honol, s nem a külvilágot hibáztatni azért, amiről lehet, hogy csak én tehetek. Azaz: a belém-nevelt idióta mentalitás (azt meg ki kell ásni). Fel kell sajna nőni, arra, hogy a jelenben éljek, és csakis az legyen a fontos... Egyébként meg 90 évesen is azon fogok siránkozni, hogy eddig csak vegetáltam jóformán, és elfelejtettem élni:).Dolgozom rajta...

:)

A hang ugyanaz, csak a frekvencia más... Az alappal nem is volt gond, talán, ha minden igaz, épp a szenny zavaró, ami rárakódott, elföldelvén az anyagot molekuláris, tán atomi szintekig. Ámbár a helyzet mégsem olyan súlyos, mint hinnénk. Mert mindig akad egy izzó lávafolyam, egy földrengés, egy gejzír, egy áradat, gátszakadás, széllökés, heves esőzés, olvasztó napsütés, ami csak a mocskot távolítja el (bár felsért). Megtisztulás. Nem könnyű, de túlélhető valahogy. Aztán tök jól érzed magadat... Dalban úszik a hajód.

Innen indul
Minden. Ez a központ. A szeretet maga.
Ő generál minden csodát: boldogságot, öröm-
öt. Kell egy rendszer, és minden oké.
Szükség. Szeretet- éhség...
Különböző becenevek.
Kávézások. Jelek.
Sör. Sok puszi.
Szív.

Lábfurulya, hajgitár.... (értelmes cim)

Felébredt.
nem alszik már a lélek.
Csak hallucinál valami szépet...
Tüzet érez, táncol körbe- körbe...
Forog, mint a Föld is maga-
körül.

Megért.
Megtért.
Visszaér oda, ahol kellene most lennie...

Tank- Kollázs!

Nekem nem kell, hogy az orvos segítsen rajtam.
Elkezdtem, megcsinálom, én befejezem, amit akartam.
Van aki él és akad aki halott. A
Világ lelkét az Ördögnek eladta.
Mint a háborúban a foglyok,
Így rakott le az a nyomorult gólya.
Hajnalban a város lángokba borult,
Az ördög az éjjel a bőröm alá bújt.
Acél karmait belém-vágja!
Hívott másnap, hogy
Lehet, hogy ez neked jó, de nekem fájiááj…
De ennél többet nem árulhatok el.
Szívd még, szívd! Szívd még! Szívd még, szívd!
Néha ilyen is kell.
Üdvözöl a Pokol!

Draga G.A.A.H.K.! (gondolj amit akarsz, hogy ki) -fikiv levél- morbid humor:))

Ész- vesztve menekülök emléked és válaszaid elől is már... Még azon is gondolkodtam, hogy kinyírom a postást, Tőled több levelet ne hozzon már. De mindig meggondolom magam, nem vagyok elég erős és kitartó. Egyik percben utállak, aztán közömbössé válsz. A végén meg veled álmodom. És jön a rohadt leveled minden héten, vagy minden másodikon... Fárasztó, hogy nincsen rendszer az életedben. Megfertőztél minden szennyel. A hormonszintem sem a régi... A dopamin, szerotonin, és noradrenalin szintem is lecsökkent... Csak már szálnál le rólam. Le is száltál, mit is beszélek, hisz Te ott vagy, én meg itt. Ez idáig rendben is van, azt a kutya mindenit!, akkor voltam idióta, amikor válaszoltam legelőre Neked... Most már igazán leszállhatnál rólam, te tetű, különben lefekszem a postással... Vagy eldobálom... az összes gyertyát meggyújtom, és máglyát rakok... Felégetem az összes tengert, és betelepítem Európát tengeri malaccal. Megetetlek maszlaggal, és kitágul a pupillád, de akkor sem írok Neked többet, ha megnyílik a Föld és gömbvillámok törnek ki belőle, s a felhőket meg meglehet majd enni... Nem fogok belerokkanni ebbe, ha belerokkanok is... Láthatod, most sem töröm magam a válaszírással, a viaszpecsétet, meg felejtsd el. Arra sem méltatlak többé. Megaláztál, megsirattál, rongyként kezeltél. De nem érdekel, mert a Föld elég tágas, de úgysem férünk meg egymás mellett. És van akinek írjak még, képzeld el! ÉN nem leszek megalkuvó. Dolgozz, vagy csinálj amit akarsz, szórakozás, az nem munka. Féljél Tőlem, reszkess, fusson végig rajtad hideg, véres veríték, a Levi's nadrágodat fogja meg valami mocsok... Az se izgat, ha fenekedet nyilvános tereken mutogatod... Mindazonáltal várom mielőbbi válaszod! Fel is hívhatsz, és ne aggódj, ne idegeskedj semmiért, mert az egészséged fontosabb.

Szeretettel: Lilla

Teljes monotonia.

Lehúzom.
Leteszem.
Kimosom.
Vasalom. Kiégetem.
Megvarrom.
Újra felveszem.
Összekenem. (Kávéval lelöttyintem).
Ismét lehúzom.
Kezdődik elölről... (vagy nem).

Egy fecske élete. folyt köv.

Húsz éve nincsen szárnya... Elfelejtett repülni is. Csonka lett, sérült, fogyatékkal élő. De még él ő. Fájdalomra sem emlékszik, ha úgy vesszük, egyetlen puszta emléke sincsen valójában... Vicces az egész szituáció, amelyben él... A fecske, aki a hódokkal szeretett volna barátkozni, de rá kellett döbbennie, hogy ég és föld a különbség. Hiszen bármennyire törekszik, úgy is csak egy dolog közös bennük: a hódnak sincsen szárnya (nem is volt). Nagy metszőfogai vannak és állandóan rágnia kell... Földhözragadt, de a madár szabad! Ha leperegne a léte előtte, nem tartana az egész jelenség tovább 2másodpercnél, vagy egy pillanatnál. Börtönbe záródott, egy olyanba, ahonnan vagy nagyon nehéz szabadulni, vagy nem is lehet... Rács, kalitka, ahogy tetszik. Sötét. Ezért kitalál mindig valami szórakoztatót. Ha nincs más, azon röhög, hogy a röhögés visszafele olvasva SÉGÖHÖR:). Egyszerű minden, gondolja- csak mi komplikálunk el dolgokat. Tartalmat szeretne vinni abba, amibe csak lehet. Látni akar poklot, mennyet...

A jóságról

Nem vagyok jó. Közel sem. Sőt talán még egy porszem sem vagyok, s az út sara is tisztább, mint én. De sejtem, halványan, hogyan lehetnék jó... feltételes módban…

TALÁN:

Jó lennék, ha minden egyes lélegzetvételben érezném az Urat;

Ha tudnám a lelkem mélyétől a leghosszabb hajszálam végéig, hogy a test, Szentlélek temploma, és nem pusztitanám;

Ha mindenkiben felfedezném az Istenarcot, a képmást, akkor is, ha nehéz

Ha az életet ajándékként fognámfel, hatalmas, gyönyörű és nemes ajándékként, melyhez nincs fogható, sem gyémánt, sem drágakő nem lehet mércéje;

Ha ajkamat nem hagynák el csúnya, rágalmazó, szitkozodó szavak;

Ha mindenkihez egyforma türelemmel és alázattal lennék;

Ha önzés nem lenne bennem, csak önfegyelem;

Ha fűszál, falevél, fészek, felhő, kő, esőcsepp, szivárvány láttán boldognak érezném magam;

Ha óvnám a szépet, s kimondanám a jót;

Ha nem szakítanék le minden egyes virágot, ami az utamba kerül;

Ha úgy élnék, mintha ez lenne az utolsó nap a szeretet kimutatására, akkor talán mondhatnám, hogy legalább igyekszem JÓ lenni…

Belső gondolatok...

A lelkem egy szennyes kosár, melyben igencsak felgyűlt a mosnivaló. Könnyebb más lelkében kitisztítani valamit, mint a sajátunkban. A halom nő, és csak nő. Fel fog robbanni, vagy el fog égni. A tűz, ami bennem ég, gondot jelent. Megfékezhetetlenül terjed át mindenre. Fizikailag is megbetegít. Gyengül az immunrendszerem, végez velem hamarosan. Megfojt. Elértre a nyakamat is, már nem kapok elég oxigént. Nem, mintha nem tudnám elfogadni a halált... Szabadulásként értékelem. Sohasem értettem az embereket. Néhányan csak sejthalmazok, de szeretem őket, csak nem tudom felfogni a cselekedeteik ok- okozatát. Ők sem az enyéimet, pedig tudom, nem vagyok jobb náluk. Úgy kellene viselkedni egymással, hogy közben tudatosítani magunkban, hogy lehet, ma látjuk utoljára a másikat. Ma ölelhetjük meg, ma árulhatjuk el, milyen sokat jelent nekünk. Nincs holnap. Ez a pillanat van csak, mégis inkább hátat fordítunk, magunkba zárkózunk, a kulcsot pedig a világ túlsó felére hajítjuk és csodálkozunk, hogy nem találjuk. Belsőégés... Nem tudom eloltani. Csak egy kis racionalitás kellene hozzá, de nincsen... Kár, hogy nem árulnak a gyógyszertárban ép- elme kapszulát... egyet fizet- kettőt kap akcióval... :)

Sóhaj.

Vallásom a szeretet.
Célom az ölelés.
Vágyam a szabadulás.
Utamat nem ismerem...
Gyere, gyere velem!!!
(Különben eltévedek...)

No title:)

Fejelvesztés:). Sűrű jelenség nálam...
De egyszer élünk, az Istókát!:)
(Mondjuk, hál' Istennek, mert néha még ez is teher...)
Meg kell törni a monotóniát!:)

Vádirat.

Vádolom a Napot, bár semmi értelme.
A felhőt is vádolom, mert nem áll félre
A nap útjából, és fázik egy madár, aki
Az út porából a kifli morzsát csipegeti...

Megfagyott a szíve neki egy hajnalban
A morzsa meg ott maradt a torkában:
Örökre. El van már temetve, legalább
Nem fáj a feje, és nem is sír ő tovább...

Tudom, hogy jobb helyen található,
Mégis vádolom, aki csak vádolható!
(MINDENKI), a legsúlyosabb vétek
A nemtörődömség... Remélem érted!

Szabadság. ez is másképp.

Rettenet. Rémület. Az ember lánya csak itt ül, kiírja a hülye dolgait magából, mintha ettől könnyebb lenne az élet... Inkább ki kellene irtani minden negatívumot, de ez sem vezetne megoldáshoz, hiszen ahhoz mindenkinek ezt kellene tenni... Egyszerre vagyok magányos, és vágyok a magányra, nem ilyenre, szabadságra. Afféle szabad- magányra, más pólusúra. Hadd keljek fel akkor, amikor szeretnék, hadd tegyem azt, amihez kedvem van! Legyek egyedül, de mégse. Levitáljak. Ültethessek fákat és feküdhessek éjjel órák hosszat a fűben, járhassak mezítláb és ölelhessek át sok embert. Többé ne legyek fáradt. Ugrálhassak napokig az ágyon:). Kézen fogva sétálgassak valakivel, röhögcsélve, az úton kávét szürcsölgetve, vigyázkodva... És ha megunom, akkor feküdhessek egy tiszta parton, vagy süthessek valakinek valami finomat, szívből. Lehet, hogy ez a kulcsszó?! Visszhangzik: SZÍVBŐL.

huha.

Megjött az ihletem,
le sem kellett intenem.
És még buszt sosem vezettem,
lent sem vetettem,
nem láttam a végzetem...

Zagyva. Mintatöbbi:).

Oh, na ne már,
Gyorsabb vagy az endorfinnál.
Az agyad mindig elkomplikál
Mindent.
Macskaalma.
Szemet eltakarta,
Vért izzadva fújt ki balra:
LEVEGŐT.
S azzal mindene megnőtt,
És lábszára
(mellesleg nem elhanyagolható tényezőként)
Lábszára eldeformálódott.
Pont így. Pont most...

Ars poetica

Ha úgy élnék, hogy nem lenne másnap,
Elismerném magam a világnak...
Ha számból dőlnének a rímek,
Nem kérném az ítéleted.
Ha maradnék mosolygós lányka,
Nem várnék az állomásba,
S soha senki előtt nem mutatnám,
Hogy érted valami táplál,
Valami érzés, de fura, ami
Nem lehet szerelem,
S míg magamat összeszedem,
Nem kötök ki Keleten,
Miközben a szívem keresem...
Kávém a kezemben, s ha jól teszem,
Szemem rád nem szegezem
Kérdőn többé sosem.

Repolarizáció:)

Az idegsejtjeim kezdik visszanyerni nyugalmi állapotukat. A tikkasztó hőhullám, amit keltettek az érzelmeim bennem tova kezdenek vonulni. A színek új értelmet nyernek, és a nap is aranyba öltözött. A felboruló egyensúly visszaáll. A káosz rendszert kap. A virág újra kinyílik, és az illatok sem vonulnak el szélsebesen, fejvesztve. Már csak egy kóbor UFÓ kellene jöjjön, hogy vigyen végre haza... Őt várom, azt hiszem:)...

Yoyo effektus másként.

Úgy bánsz velem, mint egy yoyoval, pedig számtalanszor tisztáztuk, hogy nem vagyok játék, és nem is leszek, hiszen a méltóságomon nem eshet csorba. Mégis szédítesz. Lehet, hogy hülyének nézel, lehet, hogy már nem is kell annak nézni. Mégis mindig közelhúzol, majd eltaszítasz magadtól. Pont, mint egy yoyoval, úgy játszol velem... Amikor azt gondolnám, végre! elég távol vagyok tőled, ismét visszarántasz. Alattomos, sunyi módon, elhiteted velem, hogy majd most jobb lesz, de tudod mikor...?! Rám nézel, azokkal a kis ártatlan szemeiddel, én meg bedőlök. Nem is kérdéses, hogy velem van a baj... Túl sok energiámat veszi el a forgó mozgás, és nemet kellene mondanom. Ha racionálisan gondolkodnék ez nem történhetne meg velem...

Rendezett kaotika.:)

Egészen különleges illata volt ma a naplementének. Elvont, otthonias, meleg, kellemes, és kiegyensúlyozott illat volt. A harmónia rezgéseket keltett bennem, meg másban és ha felnéztem, a kék eget láttam:), rózsaszínbe hajlani.
Szent meggyőződésem, hogy mindennek van illata és hangja, egyaránt. Ma a nap egy nyugtató szimfóniát játszott. És az emberek megjelentek az utcán.
Vajon, a szivárványnak milyen a hangja?! Hallanám, ha átbújnék alatta? Tavasznak, ősznek, nyárnak, télnek, szünetnek, létnek, a dalnak, félelemnek egy fél elemnek, még, ha galván elem is, mindnek magamba akarom zárni az illatát. De ez nem egy iparág, sokkal-inkább a lét- filozófiám. Meg akarok sok- sok dolgot ismerni, mélyrehatóan, elraktározni, elszédülni, megbódulni, részegülni, felkészülni, részesülni, szeretni és szeretve lenni. Illatokból, dallamokból, irgalomból, jó borokból, virágokból, kis és nagyból, mind- mind kérek egy szeletet. És ha majd remegek, mert enyém nem lehet,a Teremtőben úgyis enyhet nyerek. :)

Halandzsa. Avagy avantgárd verspróbálkozás.

Fura aura.
Variáció.
Szakrális csakra.
Szublimáció.
Patológia.
Posztraumatikussokk.
Pszichoszomatika.
Heavy Metal- rock.
Terápia.
Rehabilitáció.
Finom pia.
Regeneráció.
Fenil- alanin.
Taurin.
Vanilin.
Lecitin.
Sztoikus filozófia.
Szentimentálé.
Egy viziló fia.
Menta tealé.
Kukacos (bio) alma.
Egy csésze finom kávé.